Ne higgyük azt, hogy minden bűnöző csak jön, és "teszi a dolgát".
A bűnözők egy része éppen úgy kiértékeli a leendő áldozatot, ahogy mi kiértékeljük az esetleges fenyegetést.
Felmérik az éberségünket, a testalkatunkat, hogy mennyire lehetünk rágós falatok, elég értéket cipelünk-e magunkon,vajon fogunk-e ellenállást tanúsítani. A potenciális támadók egy része bizonyosan inkább mást választ, ha egy éber, fizikailag fitt, és láthatóan elég határozott embert lát, mert túl nagy a kockázat.
Nyilván még egy csomó szempont szerepet játszik, de fontos figyelembe venni, hogy nem csak mi figyelünk, minket is figyelnek.
A legvalószínűbb, hogy a fenyegetést vizuálisan észleljük először, magyarán meglátjuk.
Tulajdonképpen, akárkit meglátunk, azonnal beindulhat az értékelés, sőt, nem is baj, ha egyfajta módon automatikusan fut a háttérben.
A vizuális kiértékelés általában feltehetően a test egészét (magasság, testalkat stb.), az arcot és a ruházatot szokta magában foglalni.
Nyilván kevesebb bizalommal tekintünk egy szakadt overallt és lyukas bőrcipőt viselő borostás és ápolatlan hajú illetőre, mint egy tiszta öltönyben pompázó, jól fésült és borotvált úriemberre. A poén az, hogy ez ebben a formában hiba.
Bárki, aki valamilyen módon a figyelmünk terébe került (és nem ismerős), az egy Ismeretlen.
Bárki ismeretlen, aki valamilyen módon kapcsolatot szeretne felvenni velünk, az egy Ismeretlen Kapcsolatfelvevő!Teljesen mindegy, hogy 12 éves kislány, 70 éves néni, vagy 30-as férfi: nem ismerjük, és kapcsolatba akar velünk lépni, tehát Ismeretlen kapcsolatfelvevő!Ez természetesen nem azt jelenti, hogy kapásból leverjük, biztos ami biztos alapon, de némi alapvető óvatosság - és távolság - mindenkivel szemben fenntartható különösebb elmebetegséget sugárzó magatartás nélkül is.
Mi az, amit érdemes megfigyelni?
A fentiek (ruházat, arc stb.) mellett pl. a lábbelit.
A vasalt orrú bakancsok gazdái általában tudják, hogy bakancsuk orra vasalva van, és ez bizony rúgóerőt növelő eszköz.
Aztán a kezek: ha valaki fegyvert rejteget, akkor a keze semmiképpen nem fog látszani, vagy zsebben lesz, vagy pl. a comb mögött rejtve stb. Mindenesetre ha a kézfej nem látszik, az egy ismeretlen tényező. A legtöbben a fegyvereiket a csipő vonalán vagy annak közelében rejtik el. Éppen ezért, ha valaki fegyvert akar elővarázsolni,
akkor felthetően a csípője környékén lesz a keze. 
És végül ott a testbeszéd: az agresszív testbeszédet nem kell különösebben bemutatni, mindenki érzi, hogy milyen az. Rossz ómen.
Ha emberünk keresi a harcot, annak igen jellegzetes indítása a szemkontaktus megtartása. Valakire ránézünk, és az illető visszanéz,
és állja a tekintetünket. Ha sokáig forszírozzuk a dolgot, átcsaphat verbális kihívásba ("mit nézel öcsisajt?"), amiből lehet fizikai kontaktus is.
A vizuális percepcióhoz tartozik az ismeretlen kapcsolatfelvevők számának felmérése. Az imént a 12 éves kislányt emlegettem, amire néhányan talán felhúzták a szemöldöküket. Nos, ő pl. ideális arra, hogy elvonja a figyelmünket a hátunk mögül közelítő illetőről,Magyarán, nem szabad leragadni annál az egy személynél (ha egyet látunk),aki éppen megindította a kommunikációt, hanem érdemes némi 360 fokos kémlelésre törekedni.
A támadások igen jelentős része valamilyen társalgással kezdődik.
Az Ismeretlen valamilyen szöveggel állít meg bennünket, aminek több célja is lehet.
Egyrészt arra figyelünk, amit mond, és nem arra, amit csinál. Másrészt rávehet minket arra, hogy pl.tegyük a zsebünkbe vagy a táskánkba a kezünket, ami eléggé kiszolgáltatott helyzet. Harmadrészt rávehet minket arra, hogy megmutassuk, milyen értékek vannak nálunk, pl. óra, telefon stb. Sok jellegzetes dumát mindenki ismer (Mennyi az idő? Van cigid? stb.), de vannak ennél bonyolultabbak is.
Ne feledjük, alapjában véve a szöveg nem más, mint altatás, az éberségünk altatása!!
Az egyik jellemzőjük ezeknek a szövegeknek, hogy túl sokat árulnak el. Emberünk olyan információkat oszt meg velünk, amikre egyáltalán nincs szükségünk,és nem tartoznak szorosan a kéréséhez.(pl. azt állítja, hogy vonatjegyre gyűjt, és elmondja, honnan hová utazik, és mennyi ideje van itt stb.).
Abban a pillanatban, hogy felmerül bennünk a gyanú, miszerint hablattyal állunk szemben, ahelyett, hogy az ember mit mond, arra figyeljünk, hogy mit csinál! Hogyan pozícionálja magát, hol vannak a kezei, próbál-e egyre közelebb nyomulni stb.
Minden elterelő manőver halála az, ha átlátunk rajta.
Előfordulhat - különösen hölgyekkel -, hogy az Ismeretlen felajánlja a segítségét, cipelni valamit, vagy bepakolni a kocsiba stb.
Az ilyen jóindulatot a legritkább esetben szüli az önzetlenség - szinte bizonyos, hogy valami szándék áll mögötte, ha más nem, hát valamiféle borravalót vár az illető - ha pedig ezt nem kapja meg, ki tudja, mi történik?
Szintén óvatosságra ad okot a lerázhatatlanság. Ha emberünk a leghatározottabb NEM-re sem reagál, akkor megint fel kell tennünk a kérdést, hogy miért ilyen szívós? Persze lehet, hogy csak valamiféle árut akar ránk sózni, de az sem kizárt, hogy a szándékai rosszabbak ennél.
A fentieknél tisztább ügy, ha az illető ténylegesen fenyeget, azaz valami rosszat ígér be nekünk.Nyilvávalóan egy ilyen helyzetet súlyának megfelelően kell értékelni, Beszóló-versenybe való belemászás nem valami jó ötlet!
Eközben sokkal inkább a helyszín elhagyásán törjük a fejünket, mint azon, hogy mi volna a legfrappánsabb visszavágás, amiben megemlítjük a kötözködő női felmenőit.
A trükkök tárháza szinte kimeríthetetlen.
Összefoglalva az éberség és egyfajta alapvető óvatosság, az Ismeretlen Kapcsolatfelvevők kivétel nélkül való felmérése nagyon sok fejfájástól (szó szerint és átvitt értelemben is) kímélhet meg minket.
És ha mindez mégsem lenne elég? Nos, ezért edzünk :)
Felhasznált írás a http://personalprotection.blog.hu/ -n
Utolsó kommentek